A vásárlás: 2005. Április 8.
Valószínűleg életem egyik legboldogabb napja. Megvettem életem első saját gépjárművét. Fenntartás költségei miatt nem volt kétséges, hogy ez egy Smkp lesz. Ha pedig már Smkp, akkor számomra egyértelmű, hogy csakis Simson jöhet szóba. Első körben egy endurót szerettem volna, de amik abban az árkategóriában mozogtak, amit én elképzeltem, azok piszkosul le voltak gyalázva, amik meg jók voltak, azokért sokalltam azt a pénzt. Aztán úgy gondoltam, hogy egy Svalbihoz talán olcsóbban hozzájuthatok, célpontom egy S51-es Svalbi lett. Aztán mivel ez sem jött össze a második egy turbós Svalbi. Aztán nem tudnám megmondani, hogy miért, de valamiért nagyon ráindultam a turbós gépekre. Úgy gondoltam, ezek még abban az időben készültek, amikor még motor volt a motor, és amikor még bele rakták a gépbe azt a bizonyos anyagot. Így felkerestem a házunkban eladó SR4-2/1 gazdáját lesz, ami lesz alapon, mert ennek előtte sohasem akartam Start. Egyszerűen ormótlannak tartottam a formáját. "Sport Svalbi" mondtam még anno, hogy néz ez ki? Aztán lassan kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy SR4-2 tulaj leszek a leharcolt Svalbik után elém gördülő gyári állapotú csilli-villi Star láttán. Mire a próbakörre került a sor, a véleményem is megváltozott. Nagyon tetszett. Rengeteget jelent egy típus megítélésében, ha előzőleg csak a házilag összetákolt, ecsettel kent foszöld tank, és barna "váz és egyéb" szín-összeállítású darabokat látunk. Aztán végre ezt is leírhattam: "tulajdonosa lettem első hőn áhított turbóhűtésesemnek".

Méghozzá egy nem is akármilyen turbóhűtésesnek! Egy 1969-es évjáratú, mind motorikusan, mind esztétikailag kiváló állapotú seregélynek, (mert a Star németül nem csillagot jelent, mint azt sokan gondolják, hanem seregélyt, hisz köztudott, hogy az SR4-2 a madárszéria második tagjaként gördült le a Kelet-német futószalagokról) melyet 5000km-es bejáratás utáni motorral sikerült megvennem, "potom" 55000 jó magyar forintért. Száz százalékos festés gumik, minden olyan, mintha most gyártották volna. Ennek előtte saját motorom nem volt, nem is igen motoroztam, csak haverom Simson endúróját gyilkoltuk a közeli erdőkben. Szóval alapvetően zöldfülűként lettem tulajdonosa ennek a gyönyörűségnek. Előző gazdája értvén a motorokhoz hajtott végre rajt egypár apróbb módosítást, és hozta ebbe az állapotba. Ilyen módosítások a hátsó fék esetében a külső kulcsos fékfedél. Ezek a dolgok jelei annak, hogy törődtek a géppel. Már első találkozásunk alkalmával megdobogtatta a szívemet. A külső megjelenés miatt már nagyon tetszett, de amikor az első rúgás után nyers, érces hangján előtört belőle a két ütem szimfóniája, biztos voltam benne, hogy már nem kell sokat várnom rá, hogy garázsunk irányába pöfékeljek új szerzeményem nyergében. Az adásvételi szerződés kitöltése előtt még beiktattunk egy tesztkört, és ekkor ért a meglepetés…

Egyes be… gáz, kuplung ki, "VVVVVVVVÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!" és ebben a pillanatban friss érces hangján üvölteni kezdett a motor.
Komolyan ilyen agresszív hangon szóló relatíve gyári Simsont még sohasem hallottam. Valószínűleg ez az az érzés, amit az ifjú Günther is érezhetett, amikor az átvételt követően végre kipróbálta hosszú NDK-s munkaóráinak gyümölcsét, álmai netovábbját, első saját gépjárművét, egy Simson motorkerékpárt, -jelen esetben egy Start.- Minél inkább pörgött a gép, annál több naftát követelt, mire én boldogan eleget téve a kérésnek már harmadikban hajtottam, ahol is, a sebességmérő mutatója már el is kerülte (bár inkább átugrálta) a 60km/h-s értéket. Teljesen akaratlanul fülig érő vigyor ült arcomra. Lehet, hogy elfogultan, de első benyomásaim alapján úgy láttam, hogy egy széria S51-est, lenyomna az öreg. Eztán már tényleg nem volt semmi kétség. Nyomban ki is töltöttük az adásvételi szerződést.

A komolyabb ismerkedés a géppel csak ezután következhetett. Az első félszáz kilométer alapvetően magával a motorozással való megismerést jelentette, hisz mint azt már fentiekben is említettem, motorozás terén kezdő voltam/vagyok. Ennek ellenére azért magáról a gépről is kezdett kialakulni bennem egy kép. Először is az, hogy húz, mint a barom. Pontos sebesség értékeket nem tudok írni, mert a sebességmérő mutatója már 40 tájékán is finoman szólva ugrál, de a vége valahol 60-65 (de itt már igen rezonál az egész motor, kifejezetten a lábtartók. Ingyen talpmasszázsJ), esetleg 70km/h körül lehet, de inkább az előbbi. Ez szerintem igencsak jó teljesítmény egy maholnap már negyven éves motortól, annak ellenére, hogy a teljes motorgenerál óta még csak 5000km-t ment. Nekem így is tökéletesen megfelel, de nem hiába készítették el a Sperber szériát. Egy plusz negyedik sebességi fokozat igencsak jó hatással lehet a gép menetdinamikájára (80-90-et még így az 50-es hengerrel is menne szerintem). A 70ccm-re fúrt henger, pedig már csak ráadás a Sperbereknél. De ez van. Nekünk seregélyeseknek "csak" három sebesség, és 49,6ccm jutott.:-) Az SR4-2/1-esek esetében az üzemanyag és levegő keveréke a 16N1-es porlasztón keresztül jut a hengerbe. A motor legnagyobb teljesítménye 3,4Le (2,5KW) 5750-6500-as fordulat/percnél. Fogyasztása papíron 2,1-2,2 liter körül alakul 100km-en. Ez a valóságban kicsit több, de még így is igen étvágytalan jószágnak számít, még Simsonos berkekben is. Forgatónyomatéka kemény 4,5Nm, magyarán, ha azt akarod, hogy menjen, akkor húzni kell neki, de egy 50ccm-es kétütemű motortól ez még így is nagyon szép eredmény. A futóműről nemigen tudok mit írni, hisz összehasonlítási alapom csak az S51-esekével van, de ez is olyan Simsonos. A Starban is a KR51-esek dörzscsillapítású "rendszere" próbálja eltüntetni az úthibákat, melyek szerkezetileg is megegyeznek egymással: earles villa elöl, hosszúhimba rugóslábakkal hátul. Ez szerintem ahhoz a 60-65km/h-s sebességmaximumhoz tökéletesen megfelel, strapabírósága, pedig példaértékű, bár ez magáról az egész szerkezetről is elmondható. Az üléssel sincs semmi gond, céljának tökéletesen megfelel, bár annak ellenére, hogy két személyes, "kényelmesen" szerintem csak egy ember fér el rajta, de hát régen a szűkség nagy úr volt.(rendszámos Starok és Svalbik). Az üléspozíció szerintem kifejezetten kényelmes, ez is olyan SimsonosJ. Elektronika szempontjából sincs túlbonyolítva, pláne az én akkumentes Simóm esetében, de ami van, az mind flottul működik. Értem ez alatt a világítást (tompított/távolsági), a féklámpát, és a "műszerfal" világítást (távolsági kék visszajelzője, a töltés zöld visszajelzője, és a sebességmérő/km óra világítása). Akkuval is csak plusz "villanydudával", és parkolófénnyel tudna többet.

Az első 100km-es fordulást a km óra egy hosszabb, Nagykanizsa - Bánokszentgyörgy út során tette meg. Kényelmes utazótempója 50km/h, így valamivel kevesebb, mint egy óra alatt abszolváltam a körül belül 40km-es távot (persze kerülővel 40km, hogy mellőzzem a főúton való pöfögést), úgy, hogy a falvakban csak 40-nel mentem. Meg is lepődtem rajta, hogy úgy haladok, mint a Nagykanizsa - Molnári - Letenye autóbusz, mert a két falu közti szakaszon ugyan megelőzött, de a falvakban, ahol megállt, mindig megelőztem. Ez volt életem első "hosszabb" távú motoros élménye, de teljesen olyan volt, amilyennek elképzeltem. A gyér forgalmú úton a vidéki tájban gyönyörködve hasítom a tavaszi nap sugaraitól már langyos levegőt, miközben tovasuhannak az ébredező falvak. Odaérve kicseréltem a 175-ös Isolatort egy vadonat új 225-ös NGK-ra a lassan emelkedő átlaghőmérsékletre való tekintettel. Érezhetően stabilabb lett az alapjárat, miután a gyertyahézagot 0,4mm-re állítottuk az új gyertya esetében is, úgy, mint ahogy azt 175-ös esetében már előző gazdája is megtette. Teljesen szerelmes vagyok, mind a motorozásba, mind pedig a kis SR4-2/1-esembe. Ennyi együtt eltöltött kilométer után már sokkal inkább egy könnyű, könnyen motorozható kis benzinszúnyogként tekintek rá. Azt hiszem a lehető legjobb választás volt. Egy dolog viszont szinte biztos, hisz régiség mániás vagyok, hogy ha minden jól megy, sohasem fogok megválni tőle. Sőt!
Már egy MZ ES125/250-es Trophyra is fáj a fogam…

Írta: Pintér Dániel -Daniel Pea-

’69 Simson SR 4-2/1 (Star) Teszt, a folytatás

Pintér Dániel   2005-11-27

Nos hát igen… Ezen cikkem megírása előtt nekiugrottam, és újra elolvastam a 2005. április 17-én íródott cikkemet {ezt: ’69 Simson SR 4-2/1 (Star) Teszt -SzM} . Csak dicsérő, és baráti hangnemben írt leveleket kaptam miután Marci publikálta (szám szerint 5öt), de így 1000km-nyi "tapasztalattal" megmosolyogtató az írás, és egy apró baki is található a cikkben, amit ezúton javítanék, és megköszönném MIKI-nek, hogy kulturáltan hívta rá fel a figyelmemet, és nem a fórumban mondott el mindenféle nyomoréknak, mint ez manapság sajnos oly divatos…

Szóval a "műszerfalon" található zöld visszajelző nem a töltést, hanem a sebváltó üres helyzetét hivatott jelölni.

A másik dolog, amit sajnos javítanom kell, az az agyon dicsért előző tulaj. Utólag pontosan az ellenkezője derült ki. Mentségére legyen mondva, hogy olyantól vette, aki kosárból szerelte össze. Szóval a kendács, kókány megoldások valószínűleg még tőle származtak. Jelenleg is sajnos ezek eltüntetésével, és a gyári állapot visszaállításán dolgozom. Legalább nem unatkozom…

Kezdjük szép sorjában a problémákat, fellelésük szerinti időrendi sorrendben:

1. Első és egyben a legbosszantóbb. Egészen addig, amíg nem akartam olajat utánönteni a blokkba, fel sem tűnt, hogy cirka 200km-t (és ki tudja, hogy az előző tulaj még mennyit) légszűrő nélkül mentem :( . Ez a fullos direk"szűrő" tuning…
A légszűrőház össze vissza van kendácsolva egy vasfűrésszel, ott is meg van nyitva, ahol nem kéne, így sajnos azt sem tudom, hogy milyen egy eredeti. DE kitartóan keresem

2. A porlasztóból ömlött a benzin, megfékezni, csak úgy tudtam, hogy egyszerre két tömítést tettem bele. Próbáltam parafát, és gumit is, nekem ez utóbbi vált be. Kellett még vennem új súbertűt, új fő és szívató fúvókát, előbbit görbeség, utóbbiakat pedig töredezettségükből kifolyólag.

3. Hátsó fék pedálja gyengén húzott vissza. Házi megoldás, de tökéletes.

4. Mivel a súbertű cseréjével, és teljes leengedésével sem szűnt meg az a jelenség, hogy csutka gáznál lehörög a motor, a hibát a túlvégen kezdtem keresni. Így jutottam el a légszűrőház melletti másik nagy kendácsig a motoron, jelesül a gázkarig. Jól látszik a képen, hogy ez nem Star gázkar. Pontosabban a markolat az az, de más semmi. Nem a kormány hornyában csúszkáló "csúszka" húzta a gázbovdent, (hisz ilyen nem is volt) hanem valami kendács bovdent, egy a markolatra gányolt "beakasztó" segítségével tekert körbe magán a gázkar, ezzel emelve a súbert, az alvégen. A gázháztól kezdve mindent eredetire cseréltem, és pofás kis dugókat vettem a kormány mindkét végére.

5. Ezzel egy időben kapott új láncvédőt, és 15-ös lánckereket, amit tavasszal biztosan visszacserélek egy új 14-esre. Ennek cseréje anno azért történt, mert a régi (talán még '69-es) 14-es ritka kopott volt. Mindezek ellenére a 15-ös egyáltalán nem bizonyult jó választásnak, mert észrevehetően vesztett az erejéből, és semmivel sem lett gyorsabb. Sőt…

6. Jobbról a második deknit pedig azért fogom kicserélni, mert a lánc kivezetésénél el van repedve. Feltételezhetően, egy láncszakadás alkalmával nyomta szét.

12924Km-rel került hozzám, 2005. áprilisában, és 2005. október 31-én szenderült téli álomba 13950Km-rel órájában. Félreértés ne essék, felejthetetlenné tette a nyaramat, sokat motoroztam vele a Bánokszentgyörgy környéki utakon, és sohasem hagyott cserben. Hehh… Szép is lett volna. J A fentebb említett apró bosszúságok miatt csak még inkább megszerettem. Sajnos csak szeptember elején érte el azt az állapotot, amire már én is azt mondom, hogy igen, ez az amiért én pénzt adtam, így ebben a formájában már nem tudtam vele, csak 300Km-t menni. Tudom, hogy maximalista vagyok, és több olyan ember van, akinek az áprilisi állapot maga a tökéj lett volna, de én nem olyan ember vagyok.

Tervek: Tavasszal, mindenek előtt, mint azt már említettem kap egy egészségesat, és deknit mindemellett egy akkumulátort, és új gumikat (külsőt-belsőt, mert, nem a legszimpatikusabbak, az újrafutózott, felemás Barum-ok) és 14-es lánckereket.

Hát ez az írás kicsit szárazabbra, és kevésbé emocionálisra sikeredett, mint az előbbi, de ez korántsem jelenti azt, hogy lelkesedésem alábbhagyott volna. Sőt…
Talán csak elkezdett benőni a fejem lágya… :)

Írta: Pintér Dániel
HTML: Szíjj Márton

Formázta: Marci

                                                                  a folytatás